1in2 – VILÁG A VILÁGBAN
2013 szeptember 24. | Szerző: sunnyhoney
Beengedni valakit a világunkba,a szívünkbe,a mindennapjainba,a lelkünkbe…..???
Eggyé válllni,hagyni,hogy a berögzült rossz szokásokat,félelmeket,falakat lassan,lépésről lépésre lebontsa és ezzel sebezhetővé vállni? Félelmetes dolog….egészen addig amíg nem jön valaki aki ezt könnyeddé teszi,észrevehetetlenné.szerethetővé….és akkor fellélegezhetünk.Elengedhetjük a rossz énünket,minden apró kis hibát.
Jobb ember akartam lenni és féltem,hogy nem jön soha senki akiért majd angyallá változhatok.Feloldozást reméltem….Nehezen nyitottam,büszke,makacs,megközelíthetetlen voltam és talán az is akartam maradni.Könnyebb volt így…….védekezni,nyugtatni magam,hogy nem érhet rossz,mert nem hagyok neki felületet.Azt gondoltam,hogy én nyitott vagyok,de ezt nem volt elég mondogatni…nyitni kellett,de ehhez a megfelelő ember is kellett. Aztán amikor valahol egész máshol jártam ,akkor jött az a kincs ami megnyitott és amiért az angyalszárnyaim előbújtak.
Már nem volt értelme menekülni. Nem lettem más,csak szerethetőbb. Sallangmentes, egyszerűségében bonyolult. Olyan jól elterveztem a dolgokat, amiben Ő nem volt képben.Aztán egy pillanat alatt borult minden. Miért??? Mert nem volt idegen a világa. Ritkán érzem azt,hogy egy a világom valakiével és ebben az esetben teljesen a magaméra ismertem. Tudtam.hogy nem mehetek el mellette,akarok még többet látni,tapasztalni,érezni belőle. Valami húzott felé. Elakartam én vele is játszani amiket régebben ,de a szeretete és a tisztelete felém ami párosult a személyiségével,stílusával,az egyszerűen nem engedte,hogy bántsam. Pedig akartam….tényleg…tudat alatt.
Előtte is tudtam,hogy ha egy kapcsolatban nehézség van…bármilyen pici,vagy nagy akkor sem szabad elmenekülni és eldobni a másikat,csak nem voltam képest erőt venni magamon és szeretettel fordulni a másik felé még akkor is ha fáj valami,vagy ha nem értünk egyet valamivel amit tesz. Így inkább mégis menekültem,nagyobb volt a büszkeségem,a félelmem,a védekezésem,a fellengzősségem. Majd nála ez változott és nem az eszemmel gondoltam át,hogy mit hogyan kéne,egyszerűen csak éreztem,hogy nem tudom őt bántani…védeni,szeretni akartam,vigyázni rá,a harmóniára ami kialakult köztünk,bennünk.
A mindennapokban is vannak dolgok amiket mi máshogy oldanánk meg,máshogy értelmezünk,de nem ragaszkodhatunk görcsösen a mi verziónkhoz,mert akkor magunkba lennénk szerelmesek,ha csak az lenne a jó amiket mi teszünk,gondolunk. Megmutatta nekem ,hogy mennyire imádattal,szerelemmel,tisztelettel ,megbecsüléssel szeret,hogy az élete fontos része vagyok,hogy mindig mindenben ott lesz nekem,hogy értem bármit vállal,hogy értem képes Ő is jobb ember lenni. Az együtt élés minden kis pici nehézségét könnyebbnek érezzük,mert a türelem és gondoskodás felül írja az önzőségünket,türelmetlenségünket,rossz szokásainkat.Nem tudunk igazán haragudni rá és ha bármi rossz is ér akkor is arra vágyunk,hogy eljöjjön az a pont amikor megölelhetjük.
Honnan tudjuk ,hogy Ő az a bizonyos???
Hát egyszerűen csak érezzük,hogy 1 lélek van 2 testben ,illik a világunk a másikéba. Nem csak reméljük és bízunk benne,hogy vele jó lesz,hanem hiszünk abban amit ő képvisel,ami Ő maga.
Nehezen írok a magánéletemről,nem igazán szokásom,főleg amikor új nekem egy egy érzés,gondolkodásmód,de most elérkezett oda a dolog,hogy ezt is vállaljam és keretbe foglaljam.Nem írtam kézzel fogható dolgokat,mert talán még én sem értem mi történik,de tudom ,hogy hatalmas dolgokra vagyok képes,mert erősebb lettem és ha ez váltotta ezt ki belőlem akkor miért ne vállalnám?
Mernünk kell nyitni,szeretni,törődni,hinni és megmutatni azt is amikor jó nekünk….
Önként dalolva…a világ körül
2013 január 13. | Szerző: sunnyhoney
Belibbenek az emberek közé a szép magassarkúmban,egyfajta magabiztosságot sugározva.A hajam szépen loknikban,a sminkem összhangban az éppen aktuális szerelésemmel.A csuklómon lévő karláncok is pont oda illenek.Ekkor az emberek pedig saját ízlésük szerint beskatulyáznak.A férfiak egy része vágyakozó pillantását próbálja leplezni….több kevesebb sikerrel.Az idősebb nénik azon tűnődnek vajon az ő korukban bánom e majd ezt a csinos,de kínzó cipőt és még sorolhatnám a rólam alkotott érzéseket,véleményeket,kérdéseket amik ilyenkor felmerülnek az emberekben,DE!!!Szinte senki nem gondol bele abba,hogy ebben a lányban több is van.Vannak értékei,képes dolgokra és talán összetettebb személyiség,mint amit elsőre kinéznek belőle.
Gondoltam egyet,levetettem a magassarkút és nekivágtam a világnak.Mi volt a cél?Mást tapasztalni,mint amit eddig.Megismerni egy olyan önmagamat amit eddig nem volt lehetőségem.
Egy nap találkoztam egy nagyon értékes emberrel,akitől érdemes tanulni.Ő Kandikó Rita a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület vezetője.
Elkezdtünk beszélgetni és életemben először akkor hallottam az ÖNKÉNTESSÉGRŐL.Nehezen értettem meg hogyan is működik a dolog.Aztán egyszer csak azon kaptam magam,hogy írom a pályázathoz szükséges anyagomat.Aztán jött a hír: mehetek önkéntesként Olaszországba 1 hónapra.Életemben nem voltam még ott.Izgultam,vártam,készültem….Amikor a bőröndömet pakoltam azon gondolkodtam,hogy na tessék!Te akartál önálló lenni és tapasztalatokat szerezni.Hát akkor most mutasd meg mire mész pl az átszállásnál a reptéren Milanoban.Olaszul nem beszélek,a csatlakozást nem késhetem le,senki nem lesz ott ,hogy fogja a kezem. Minden bátorságom és büszkeségem elővettem és hajrá!Várt a napfényes,pálmafás Szicília. 🙂
Vegyes egy hónapot töltöttem kint.Sétálgattam egyedül órákon át Palermoban,főztem tésztát olaszokkal,e mellett megmutattam nekik milyen fantasztikus a magyar konyha.Szerettem a napsütésben nagyokat mosolyogni és utáltam a hideg esőt.Beszéltem angolul sokat és még többet kommunikáltam a kezemmel.Rajtam kívül voltak még ott különböző országból érkezett önkéntesek.Én ráadásul egy spanyol lánnyal kerültem egy szobába.A dolog érdekessége,hogy egyedül ő nem beszélt közülünk angolul,de mégis nagyon jól kijöttünk.Ettem sok bio ételt,hallottam sok Catarina féle bőgést.Ja és hogy ki Catarina?Hát ő a szamár aki mindig hangosan jelezte ha magányos volt,mi pedig vigasztaltuk olyankor.A többi önkéntesnek esti bevett szokása volt,hogy elolvasta a naplómat,amiből persze semmit nem értettek,de arra pont jó volt,hogy nagyokat nevessünk mikor próbálták kiolvasni a magyar szavakat.Meg persze ha megláttak pl egy szomorú “szmájlit” akkor rögtön egy emberként kezdtek vigasztalni,míg el nem mondtam nekik,hogy nincs semmi baj,csak a rossz idő miatt írtam. 😀
Sok dolgot csináltam ott amit a megszokott életemben nem lenne lehetőségem.Pl egy szántóföldön ástam,meg nagyon sokat ültettem egy kertben fent a hegyekben.Természetesen nem hagytam ki a tengerparton való éneklést sem.Órákig hallgattam a tenger és a szél játszadozását,aztán csak úgy énekeltem.Hihetetlen szabadságot éreztem akkor ott.Olyat amit talán azóta sem.
Nyomasztó ez a világ amiben élek….elvárások,megfelelések,kényszerek,skatulyák.Itt nem lehetek mindig teljesen önmagam….ott az lehettem.Ott nem volt baj,hogy nem sminkeltem magam,vagy épp nem a legtrendibb ruhát vettem fel.Egyszerűen csak azért szerettek,mert sokat diliztünk együtt,nagy szenvedéllyel és szeretettel főztem nekik finomakat,felhúztam a dzsekijükön a zippzart,nehogy megfázzanak,nagyokat kiabáltam ha épp olyan kedvem volt,táncoltam,énekeltem velük….
Nagy büszkeséggel tölt el,hogy még akkor sem hisztiztem amikor a falon pár furcsa bogarat láttam ami bár teljesen ártalmatlan,de máskor már világháborút hoztam volna ki a dologból.Hmm….és hogy miért nem hisztiztem semmiért?Hát azért,mert bizonyítani akartam,hogy igenis több vagyok,mint egy csinos ruhákba bújt,niőes lány aki minden feladattól és kihívástól megriad és aki azt várja ,hogy mindig minden ő érte történjen.
JELENTEM:Ettől sokkal több vagyok. 🙂
Szóval igen….sokat tanultam a kint töltött egy hónapom alatt.Meg kellett tanulnom önállóan megoldani helyzeteket,alkalmazkodni és még azt is,hogy ha akarok valamit akkor lépnem kell,nem várni.Több lettem az által,hogy a szicíliai hegyek adtak otthon pár hétre.Több és talán jobb lettem,de mindenképp felnőttebb.Láttam csodálatosan szép helyeket,megismertem kultúrákat és megismertettem másokkal a sajátomat.Adtam valamit magamból és kaptam sokat belőlük.Voltak mentoraink akik velünk élték meg a mindennapok szépségeit és nehézségeit és akik beengedtek az életükbe minket.
Azt gondolom túl kevés ember tud az önkéntesség lehetőségéről,pedig ezt életében legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek,hiszen világot láttam,új kapcsolatokat építettem és kipróbálhattam magam új dolgokban.
Utóirat: mindent amit tettem azt lapos cipőben,hiszen az egy hónapom alatt egyszer sem viseltem magassarkút…..egyszerűen nem éreztem szükségét. (ami nálam hatalmas csoda)
🙂
Házasságkötés a zenével
2012 november 19. | Szerző: sunnyhoney
Kimondtam a boldogító igent! 🙂
A legszebb és legigazabb házasság ez. Már nem csak lélekben ,hanem külsőségekben is örök hűséget fogadtam a zenének,hiszen magamra tetováltattam egy violinkulcsot.
Nem vagyok az a tipikus “tetovált lány vagyok és csupa menőség” típus,de ez kellett nekem.Így érzem magam teljesnek.Tudom ,hogy ezt soha nem fogom megbánni. Egyetlen,igazi örök szerelmem a ZENE. Az irántam érdeklődő kedves férfi társak mindig azt hiszik,hogy na akkor most jött el az ő idejük és megmutatják,hogy ők átveszik ezt a címet a zenétől….hiába győzködöm őket,hogy feleslegesen erőlködnek.Hát igen…okoztam már fájdalmat ezzel a kijelentéssel,de legalább őszinte vagyok.Az is valami. 😀
Ja és hogy mi nekem a zene?
Imádom,szerelmesen,őrülten szeretem és ő is szeret engem.Honnan tudom?Hát onnan ,hogy annyi szépséget ad nekem.Magam adhatom tabuk nélkül…mindig segít ha ideges vagyok,ha bánt valami,ha szomorkodok,de velem örül ha boldog vagyok….bármi történjék minden percben velem,bennem van.Eszembe jut egy kis virágról,a hópehelyről,egy temetőről,egy érzésről,egy mosolyról,egy ételről,a tavasz illatáról,a fájdalomról….mindenről.Vágyom rá ha jó,ha rossz nekem. Mi ez ha nem igaz szerelem? 🙂
Így hát boldogan mondtam ki a boldogító igent és megszületett a tetoválás amit imádok és ami most már velem lesz örökkön örökké. 🙂
Kerekecske dombocska
2012 szeptember 30. | Szerző: sunnyhoney
Beszélgetek a zenével.Csodálatos.Sok érzés van bennem és nem tudom kifejezni szavakkal,így hát meghallgatok egy dalt sokadszor egymás után.Most épp nem is a szövege miatt.Úgy érzem ad…nagyon sokat ad és erre van szükségem.Csak egy a hiba.Hiába hallgattatom meg másokkal is ugyanezt a dalt,ők nem fogják érteni úgy,mint én.Így hát minden hiába,ezzel sem fejezhetem ki ami bennem van.
Szenvedek.Aztán boldog vagyok.Ezek csak percek,de így alakulnak ki a KEREKECSKE-DOMBOCSKÁK.Van mikor kerek a történet egy kis apróság miatt.Elég egy facebookon felugró chat ablak….egy üzenet tőle.Dobban a szív,megjelenik egy kis mosoly…Igen,jól van ez így.Aztán aggódunk ha másnap nem jön üzenet és megint szenvedünk…..ezért is,meg még annyi másért.Pedig talán csak gerjesztjük a problémákat….talán nincs is min aggódnunk.Talán el kéne engednünk a félelmünket.Elég ha akkor fáj mikor megtapasztalunk valami rosszat. Tényleg jobb lenne félni,mint megijedni? Nem,nem és nem!A félelem ráül az életünkre,hosszú folyamat,gyengévé tesz,de ami a legrosszabb kihagyunk lehetőségeket,szép dolgokat.Ha megijedünk az csak rövid ideig tart és közel sem biztos,hogy tényleg bekövetkezik,de a félelmet mi választjuk és hagyjuk,hogy kínozzon,kalitkába zárjon sokáig.
Egyszer fenn,egyszer lenn…így mozgunk a dombocskákon…és hogy mennyire lesz kerek a történetünk?Jobban múlik rajtunk,mint gondolnánk.
Létezés az elmúlás után
2012 augusztus 19. | Szerző: sunnyhoney
Kedves Olvasóim!
Nem jellemző az írásaimra,hogy igazán magán jellegűek lennének.A következő bejegyzésem viszont nagyon is az lesz.Mélyebb dolgokat érint,mint amiről könnyedén,poénokkal tűzdelve tudok írni,így ne várjatok humorzsákos sziporkázásokat! Gondolkodtam,hogy hogyan és mikor írjak erről.Azt hiszem most érett meg a dolog…
Mindannyian elveszítünk valakit,hol így,hol úgy.Van mikor egy szerelmet,vagy egy értékes kapcsolatot gyászolunk és van amikor az általunk csodált,nagyra tartott,szeretett ember halála szaggatja és teszi próbára a lelkünket.Olyan helyen pihen meg a lelke amit mi nem ismerhetünk,csak remélhetünk…hogy ott már jobb neki,hogy ott már minden könnyebb.Tudni nem tudhatunk semmit és tehetetlenek vagyunk amit nekünk embereknek nehéz elfogadni.
Pár hónappal ez előtt engem is itt hagyott egy ember ,aki minden mozdulatomban,pillanatomban benne él.Általa és a nevelése által lettem azzá aki ma vagyok.Jó,vagy rossz….most nem ez számít,csak hogy bármilyen is lettem az neki is köszönhető.Így soha senki nem törölheti ki őt belőlem,hiszen általam tovább létezik.Ez a csodálatos ember nem más,mint a drága NAGYMAMÁM.Az eszem azt mondja,hogy mosolyogjak és örüljek annak amit kaptam tőle/belőle,örüljek annak az időnek amit vele tölthettem,amíg magam mellett tudhattam és ne azon sírjak amit már nem kaphatok.Igen,az eszem ezt mondja,de a szemem ,a lelkem és az önzőségem nem engedelmeskedik.Vissza parancsolnám a könnyeket,de nem lehet.
Egész pici koromtól féltem a halálától és amikor bekövetkezett furcsa kettősséget éreztem.Egyrészről azt,hogy most lettem csak igazán védtelen,pici és gyenge,másrészről pedig,hogy mostantól kell tényleg erős,talpraesett felnőttként élnem az életet.Nem őrjöngtem,nem sikítottam,csak belül haldokoltam.Leakartam küzdeni az önzőségem.Hiszen nem akarhatjuk,hogy bármi áron,de velünk maradjon a szerettünk,akkor is ha neki az már csak szenvedés.Szóval megkönnyebbültem és sikerült győznöm.
A mama hihetetlen erővel rendelkezett .Ebből az erőből akartam a magaménak tudni egy kicsit legalább és éreztem ,hogy hagyott rám mi előtt örökre itt hagyott és ezt is azért,hogy nekem könnyebb legyen.Kavarogtak az érzések bennem és tudtam,hogy méltósággal kell őt elengednem.Némaság….ez jellemezte az időtlen perceimet,amiknek nem volt eleje,vége….megszűnt az idő.Aztán jött a temetés napja.Ahogy kinyitottam a szemem reggel rögtön jöttek a szavak a fejemben,megállás nélkül.Végre legalább magamban tudtam beszélni.Ekkor született ez a kis vers:
“Nem kívánom már,hogy örökre maradj itt
Bánatom némaságban gyötrődik.
Forróságban jégeső,nem csak könnyű zivatar…
Érted folyik minden könnyem
ami látható és az is ami nem
Ma már tényleg tudnom kell és felfognom,hogy itt hagytál
Tőled tanult méltósággal akarom viselni ami szaggatóan fáj
Sosem leszek olyan erős és bátor,mint te
pedig akarom,hogy büszke legyél rám…”
https://www.youtube.com/watch?v=cLa6nW_DB9Y
Magassarkú,te drága!
2012 augusztus 12. | Szerző: sunnyhoney
A magassarkú cipő és a szerelem nagyon hasonlít egymásra.Mind a kettő vegyes és heves érzelmeket vált ki az áldozatból.
Pár napja jöttem rá erre amikor is gyalog mentem valahova.Csinosan volt jelenésem így egyértelmű volt a magassarkú viselése,ami nem is volt ellenemre.Épp egy szépséges 8-10 centis kedvesség volt a lábamon.Pár 100 méter után már éreztem a kettősséget: imádom és utálom egyszerre.Képes megölni,mégis én magam választom,akarom.A szerelem is ilyen sok ember szerint,hiszen nagyon keskeny vonal választja el a negatív és pozitív érzéseket amikor az ember bolondul valakiért.
Már írtam is az unokahúgomnak és kérdeztem,hogy ki találta fel a magassarkút.Biztos voltam benne,hogy csak férfi lehetett.Nos,ez még mindig vita tárgyát képezi,hiszen sokan Roger Viviernek áldják a nevét a feltalálásért ,e mellett viszont több másik név is felmerült esélyesként.Érdekes,hogy először a férfiak hordták,de ahogy egyre magasabb és egyre “tűbb” lett az a bizonyos sarok már fel is adták és átengedték a hordás hatalmát a nőknek. 😀
IGEN,mint a nők többsége én is imádom ezeket a kínzó gyönyörűségeket és NEM,sosem mondok le róluk. 🙂 Ugyanígy vagyok a szerelemmel is….
Szerelemre fel,magassarkúba be! 🙂 (tovább…)
ROMA vs CIGÁNY
2012 július 28. | Szerző: sunnyhoney
Most akkor hogy is van ez???Sokakban felmerül a kérdés,hogy a kettő közül melyiket illendő használni.
Elég gyakori mikor valaki kiejti a cigány szót,majd gyorsan helyesbít és azt mondja:roma.Tényleg kell ez a helyesbítés?Vagy helyesbítés ez egyáltalán? Nem,abszolút nem az.Hiszen a cigány szó önmagában nem bűnös szó és egyáltalán nem degradáló.
DEGRADÁLÓVÁ A SZÖVEGKÖRNYEZET ÉS A HANGSÚLY TEHETI.
Attól senki nem lesz intelligensebb,kedvesebb,illedelmesebb ha a roma szót használja.Ez önmagában semmi ha mindezt előítélettel,becsmérléssel,megvetéssel mondja,írja.
Csak az embert KELL látni,figyelni,megismerni,esetleg kedvelni,függetlenül a bőrszínétől.Majd SZABAD,SŐT ÉRDEMES megismerni a bőrszín mögötti kultúrát,szenvedélyt,világot és ha tetszik hát szabad szeretni is. 🙂
Pszichológushoz járni…menő,vagy ciki???
2012 július 23. | Szerző: sunnyhoney
Attól függ hol nézzük.Amerikában pl kifejezetten trendi dolog ha van az embernek pszichológusa.Sőt! Ez trendiségben már már vetekszik az utcán való papírpoharas kávézással.
A mi kis hazánkban viszont cikinek számít “dilidokihoz” járni,úgyhogy itt magas fölénnyel győz a fent említett kávézós dolog.
Talán még fel kell nőnünk a feladathoz.Szerintem ez az egyik olyan dolog amit tényleg nem a trendiség kéne ,hogy meghatározzon.
Merni kell vállalni a gyengeségünket is,hiszen ez csak erősebbé tesz.Ha úgy érezzük tényleg szükségünk van egy szakértő segítségére akkor minél előbb keressünk fel egyet!
Ha a trendiség még mindig olyan fontos akkor itt van az arany középút: úton a pszichológushoz térjünk be pl az egyik Starbucksba,vegyünk magunkhoz egy nagy poharas,finom Latte Macchiatot és máris trendin mehetünk arra a helyre amit talán még cikisnek érzünk mi magyarok.
Ui.: A karon függő kis táskát csivavástól hagyjuk inkább otthon!Ne vigyük túlzásba! 🙂
Látni az exet másik nővel…hogy éljük túl?
2012 július 2. | Szerző: sunnyhoney
Na igen….ez az amit általában valahogy nem tudunk elkerülni.Persze eldönthetjük,hogy begubózunk a szobánkba és fagyiba folytjuk a bánatunkat… mondjuk úgy örökre….de ez elég rossz hatással lenne a fenekünkre,úgyhogy inkább hagyjuk ezt a lehetőséget!
Szóval akkor itt a kérdés:Hogyan éljük túl azt a bizonyos első találkozást az exünkkel és az új nőjével???
A válasz nagyon egyszerű: Legyünk dögösebbek,mint az új csaja! Ez tényleg működik.Ennek pedig az a módja hogy elfogadjuk magunkat és elhisszük,hogy tényleg jobb nők vagyunk,mert nem az számít a lelkünknek ,hogy a csaj mit gondol magában,hanem az ,hogy mi gondoljuk így.
Tehát kedves hölgytársak!
Tessék szépen felkelni a kedvenc sorozat elől és irány a szépítkezés!Persze,tudom én ,hogy unalmas az állandó szőrtelenítés,köröm és bőr ápolás blablabla,de higgyétek el!Amikor eljön az a bizonyos találkozás nincs annál felemelőbb,mint mikor magabiztosan a szemébe mosolyogsz és azt üzened a pillantásoddal,külsőddel:
Jól vagyok,igen jól vagyok,csak ez számít. 🙂
Szeretni és szeretve lenni
2013 december 6. | Szerző: sunnyhoney
Furcsák vagyunk mi emberek nagyon.Bonyolultak…néha saját magunk ellenségei.Milyen nehéz megélni a jót?Megszoktuk a problémákat és ezért sokszor mi generáljuk őket.
A legnagyobb kincs,ha szerethetünk és viszont szeretnek minket.Hajlamosak vagyunk még ez elé is helyezni dolgokat.Pedig ebben van a legnagyobb csoda és erő. Ha ezt kiérdemeljük,elérjük akkor legyőzhetetlenel vagyunk.
Már csak okosnak kell lennünk,mert olyan könnyen elcsúszhat a dolog.Mintha démonok élnének közöttünk,fölöttünk,mellettünk,akik próbálkoznak megmérgezni minket,az életünket,a kapcsolatainkat,a hátköznapjainkat,a lelkünket, a mindennapjainkat és csak rajtunk múlik,hogy elég okosak vagyunk e,hogy kijátszuk őket.Furcsa,hogy nehéz helyzetek ébreszthetmek rá minket a boldogságra,a nyugalomra és a harmóniára.
Jó dolog ez a blog írás…. mivel őszinte emberként élem az életem,így a blogomban is teljes őszinteséggel írok ,ami azért nagyon jó,mert bármikor vissza tudom nézni.Néha igazán jól jön,amikor megingat bármi ,bármiben.Ilyen volt mikor a félelemről szóló blogbejegyzésemben arról írtam,hogy inkább ijedjünk meg,mint hogy félelmek közt éljük az életünket….merjünk bízni,hinni,reménykedni,elfogadni. Igazán jó,hogy ezt bármikor vissza olvashatom,mert amikor azok a bizonyos démonok,vagy épp csak a hétköznapok negatívumai,csalóka dolgai elakarnak butítani,vagy épp gyengíteni,akkor vissza olvashatom a blogomat és egy nyugodt mosollyal ,erősebben tudatosul,hogy győzhetek.
Miért nem írom,hogy győztem?Azért nem ,mert amíg a legvégén .életünk utolsó napján nem érezzük azt,hogy győztünk ,addig ezt nem jelenthetjük ki.Addig csak nyerünk kis pici csatákat,a végső győzelmet csak a legvégén érhetjük el.
Addig pedig okosan kell SZERETNÜNK ÉS SZERETVE LENNÜNK! 🙂
Oldal ajánlása emailben
X