Belibbenek az emberek közé a szép magassarkúmban,egyfajta magabiztosságot sugározva.A hajam szépen loknikban,a sminkem összhangban az éppen aktuális szerelésemmel.A csuklómon lévő karláncok is pont oda illenek.Ekkor az emberek pedig saját ízlésük szerint beskatulyáznak.A férfiak egy része vágyakozó pillantását próbálja leplezni….több kevesebb sikerrel.Az idősebb nénik azon tűnődnek vajon az ő korukban bánom e majd ezt a csinos,de kínzó cipőt és még sorolhatnám a rólam alkotott érzéseket,véleményeket,kérdéseket amik ilyenkor felmerülnek az emberekben,DE!!!Szinte senki nem gondol bele abba,hogy ebben a lányban több is van.Vannak értékei,képes dolgokra és talán összetettebb személyiség,mint amit elsőre kinéznek belőle.
Gondoltam egyet,levetettem a magassarkút és nekivágtam a világnak.Mi volt a cél?Mást tapasztalni,mint amit eddig.Megismerni egy olyan önmagamat amit eddig nem volt lehetőségem.
Egy nap találkoztam egy nagyon értékes emberrel,akitől érdemes tanulni.Ő Kandikó Rita a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület vezetője.
Elkezdtünk beszélgetni és életemben először akkor hallottam az ÖNKÉNTESSÉGRŐL.Nehezen értettem meg hogyan is működik a dolog.Aztán egyszer csak azon kaptam magam,hogy írom a pályázathoz szükséges anyagomat.Aztán jött a hír: mehetek önkéntesként Olaszországba 1 hónapra.Életemben nem voltam még ott.Izgultam,vártam,készültem….Amikor a bőröndömet pakoltam azon gondolkodtam,hogy na tessék!Te akartál önálló lenni és tapasztalatokat szerezni.Hát akkor most mutasd meg mire mész pl az átszállásnál a reptéren Milanoban.Olaszul nem beszélek,a csatlakozást nem késhetem le,senki nem lesz ott ,hogy fogja a kezem. Minden bátorságom és büszkeségem elővettem és hajrá!Várt a napfényes,pálmafás Szicília. 🙂
Vegyes egy hónapot töltöttem kint.Sétálgattam egyedül órákon át Palermoban,főztem tésztát olaszokkal,e mellett megmutattam nekik milyen fantasztikus a magyar konyha.Szerettem a napsütésben nagyokat mosolyogni és utáltam a hideg esőt.Beszéltem angolul sokat és még többet kommunikáltam a kezemmel.Rajtam kívül voltak még ott különböző országból érkezett önkéntesek.Én ráadásul egy spanyol lánnyal kerültem egy szobába.A dolog érdekessége,hogy egyedül ő nem beszélt közülünk angolul,de mégis nagyon jól kijöttünk.Ettem sok bio ételt,hallottam sok Catarina féle bőgést.Ja és hogy ki Catarina?Hát ő a szamár aki mindig hangosan jelezte ha magányos volt,mi pedig vigasztaltuk olyankor.A többi önkéntesnek esti bevett szokása volt,hogy elolvasta a naplómat,amiből persze semmit nem értettek,de arra pont jó volt,hogy nagyokat nevessünk mikor próbálták kiolvasni a magyar szavakat.Meg persze ha megláttak pl egy szomorú “szmájlit” akkor rögtön egy emberként kezdtek vigasztalni,míg el nem mondtam nekik,hogy nincs semmi baj,csak a rossz idő miatt írtam. 😀
Sok dolgot csináltam ott amit a megszokott életemben nem lenne lehetőségem.Pl egy szántóföldön ástam,meg nagyon sokat ültettem egy kertben fent a hegyekben.Természetesen nem hagytam ki a tengerparton való éneklést sem.Órákig hallgattam a tenger és a szél játszadozását,aztán csak úgy énekeltem.Hihetetlen szabadságot éreztem akkor ott.Olyat amit talán azóta sem.
Nyomasztó ez a világ amiben élek….elvárások,megfelelések,kényszerek,skatulyák.Itt nem lehetek mindig teljesen önmagam….ott az lehettem.Ott nem volt baj,hogy nem sminkeltem magam,vagy épp nem a legtrendibb ruhát vettem fel.Egyszerűen csak azért szerettek,mert sokat diliztünk együtt,nagy szenvedéllyel és szeretettel főztem nekik finomakat,felhúztam a dzsekijükön a zippzart,nehogy megfázzanak,nagyokat kiabáltam ha épp olyan kedvem volt,táncoltam,énekeltem velük….
Nagy büszkeséggel tölt el,hogy még akkor sem hisztiztem amikor a falon pár furcsa bogarat láttam ami bár teljesen ártalmatlan,de máskor már világháborút hoztam volna ki a dologból.Hmm….és hogy miért nem hisztiztem semmiért?Hát azért,mert bizonyítani akartam,hogy igenis több vagyok,mint egy csinos ruhákba bújt,niőes lány aki minden feladattól és kihívástól megriad és aki azt várja ,hogy mindig minden ő érte történjen.
JELENTEM:Ettől sokkal több vagyok. 🙂
Szóval igen….sokat tanultam a kint töltött egy hónapom alatt.Meg kellett tanulnom önállóan megoldani helyzeteket,alkalmazkodni és még azt is,hogy ha akarok valamit akkor lépnem kell,nem várni.Több lettem az által,hogy a szicíliai hegyek adtak otthon pár hétre.Több és talán jobb lettem,de mindenképp felnőttebb.Láttam csodálatosan szép helyeket,megismertem kultúrákat és megismertettem másokkal a sajátomat.Adtam valamit magamból és kaptam sokat belőlük.Voltak mentoraink akik velünk élték meg a mindennapok szépségeit és nehézségeit és akik beengedtek az életükbe minket.
Azt gondolom túl kevés ember tud az önkéntesség lehetőségéről,pedig ezt életében legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek,hiszen világot láttam,új kapcsolatokat építettem és kipróbálhattam magam új dolgokban.
Utóirat: mindent amit tettem azt lapos cipőben,hiszen az egy hónapom alatt egyszer sem viseltem magassarkút…..egyszerűen nem éreztem szükségét. (ami nálam hatalmas csoda)
Önként dalolva…a világ körül
2013 január 13. | Szerző: sunnyhoney
Belibbenek az emberek közé a szép magassarkúmban,egyfajta magabiztosságot sugározva.A hajam szépen loknikban,a sminkem összhangban az éppen aktuális szerelésemmel.A csuklómon lévő karláncok is pont oda illenek.Ekkor az emberek pedig saját ízlésük szerint beskatulyáznak.A férfiak egy része vágyakozó pillantását próbálja leplezni….több kevesebb sikerrel.Az idősebb nénik azon tűnődnek vajon az ő korukban bánom e majd ezt a csinos,de kínzó cipőt és még sorolhatnám a rólam alkotott érzéseket,véleményeket,kérdéseket amik ilyenkor felmerülnek az emberekben,DE!!!Szinte senki nem gondol bele abba,hogy ebben a lányban több is van.Vannak értékei,képes dolgokra és talán összetettebb személyiség,mint amit elsőre kinéznek belőle.
Gondoltam egyet,levetettem a magassarkút és nekivágtam a világnak.Mi volt a cél?Mást tapasztalni,mint amit eddig.Megismerni egy olyan önmagamat amit eddig nem volt lehetőségem.
Egy nap találkoztam egy nagyon értékes emberrel,akitől érdemes tanulni.Ő Kandikó Rita a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület vezetője.
Elkezdtünk beszélgetni és életemben először akkor hallottam az ÖNKÉNTESSÉGRŐL.Nehezen értettem meg hogyan is működik a dolog.Aztán egyszer csak azon kaptam magam,hogy írom a pályázathoz szükséges anyagomat.Aztán jött a hír: mehetek önkéntesként Olaszországba 1 hónapra.Életemben nem voltam még ott.Izgultam,vártam,készültem….Amikor a bőröndömet pakoltam azon gondolkodtam,hogy na tessék!Te akartál önálló lenni és tapasztalatokat szerezni.Hát akkor most mutasd meg mire mész pl az átszállásnál a reptéren Milanoban.Olaszul nem beszélek,a csatlakozást nem késhetem le,senki nem lesz ott ,hogy fogja a kezem. Minden bátorságom és büszkeségem elővettem és hajrá!Várt a napfényes,pálmafás Szicília. 🙂
Vegyes egy hónapot töltöttem kint.Sétálgattam egyedül órákon át Palermoban,főztem tésztát olaszokkal,e mellett megmutattam nekik milyen fantasztikus a magyar konyha.Szerettem a napsütésben nagyokat mosolyogni és utáltam a hideg esőt.Beszéltem angolul sokat és még többet kommunikáltam a kezemmel.Rajtam kívül voltak még ott különböző országból érkezett önkéntesek.Én ráadásul egy spanyol lánnyal kerültem egy szobába.A dolog érdekessége,hogy egyedül ő nem beszélt közülünk angolul,de mégis nagyon jól kijöttünk.Ettem sok bio ételt,hallottam sok Catarina féle bőgést.Ja és hogy ki Catarina?Hát ő a szamár aki mindig hangosan jelezte ha magányos volt,mi pedig vigasztaltuk olyankor.A többi önkéntesnek esti bevett szokása volt,hogy elolvasta a naplómat,amiből persze semmit nem értettek,de arra pont jó volt,hogy nagyokat nevessünk mikor próbálták kiolvasni a magyar szavakat.Meg persze ha megláttak pl egy szomorú “szmájlit” akkor rögtön egy emberként kezdtek vigasztalni,míg el nem mondtam nekik,hogy nincs semmi baj,csak a rossz idő miatt írtam. 😀
Sok dolgot csináltam ott amit a megszokott életemben nem lenne lehetőségem.Pl egy szántóföldön ástam,meg nagyon sokat ültettem egy kertben fent a hegyekben.Természetesen nem hagytam ki a tengerparton való éneklést sem.Órákig hallgattam a tenger és a szél játszadozását,aztán csak úgy énekeltem.Hihetetlen szabadságot éreztem akkor ott.Olyat amit talán azóta sem.
Nyomasztó ez a világ amiben élek….elvárások,megfelelések,kényszerek,skatulyák.Itt nem lehetek mindig teljesen önmagam….ott az lehettem.Ott nem volt baj,hogy nem sminkeltem magam,vagy épp nem a legtrendibb ruhát vettem fel.Egyszerűen csak azért szerettek,mert sokat diliztünk együtt,nagy szenvedéllyel és szeretettel főztem nekik finomakat,felhúztam a dzsekijükön a zippzart,nehogy megfázzanak,nagyokat kiabáltam ha épp olyan kedvem volt,táncoltam,énekeltem velük….
Nagy büszkeséggel tölt el,hogy még akkor sem hisztiztem amikor a falon pár furcsa bogarat láttam ami bár teljesen ártalmatlan,de máskor már világháborút hoztam volna ki a dologból.Hmm….és hogy miért nem hisztiztem semmiért?Hát azért,mert bizonyítani akartam,hogy igenis több vagyok,mint egy csinos ruhákba bújt,niőes lány aki minden feladattól és kihívástól megriad és aki azt várja ,hogy mindig minden ő érte történjen.
JELENTEM:Ettől sokkal több vagyok. 🙂
Szóval igen….sokat tanultam a kint töltött egy hónapom alatt.Meg kellett tanulnom önállóan megoldani helyzeteket,alkalmazkodni és még azt is,hogy ha akarok valamit akkor lépnem kell,nem várni.Több lettem az által,hogy a szicíliai hegyek adtak otthon pár hétre.Több és talán jobb lettem,de mindenképp felnőttebb.Láttam csodálatosan szép helyeket,megismertem kultúrákat és megismertettem másokkal a sajátomat.Adtam valamit magamból és kaptam sokat belőlük.Voltak mentoraink akik velünk élték meg a mindennapok szépségeit és nehézségeit és akik beengedtek az életükbe minket.
Azt gondolom túl kevés ember tud az önkéntesség lehetőségéről,pedig ezt életében legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek,hiszen világot láttam,új kapcsolatokat építettem és kipróbálhattam magam új dolgokban.
Utóirat: mindent amit tettem azt lapos cipőben,hiszen az egy hónapom alatt egyszer sem viseltem magassarkút…..egyszerűen nem éreztem szükségét. (ami nálam hatalmas csoda)
🙂
Oldal ajánlása emailben
X