Szeretni és szeretve lenni

2013 december 6. | Szerző: sunnyhoney

Furcsák vagyunk mi emberek nagyon.Bonyolultak…néha saját magunk ellenségei.Milyen nehéz megélni a jót?Megszoktuk a problémákat és ezért sokszor mi generáljuk őket.  

A legnagyobb kincs,ha szerethetünk és viszont szeretnek minket.Hajlamosak vagyunk még ez elé is helyezni dolgokat.Pedig ebben van a legnagyobb csoda és erő. Ha ezt kiérdemeljük,elérjük akkor legyőzhetetlenel vagyunk.

Már csak okosnak kell lennünk,mert olyan könnyen elcsúszhat a dolog.Mintha démonok élnének közöttünk,fölöttünk,mellettünk,akik próbálkoznak megmérgezni minket,az életünket,a kapcsolatainkat,a hátköznapjainkat,a lelkünket, a mindennapjainkat és csak rajtunk múlik,hogy elég okosak vagyunk e,hogy kijátszuk őket.Furcsa,hogy nehéz helyzetek ébreszthetmek rá minket a boldogságra,a nyugalomra és a harmóniára.

Jó dolog ez a blog írás…. mivel őszinte emberként élem az életem,így a blogomban is teljes őszinteséggel írok ,ami azért nagyon jó,mert bármikor vissza tudom nézni.Néha igazán jól jön,amikor megingat bármi ,bármiben.Ilyen volt mikor a félelemről szóló blogbejegyzésemben arról írtam,hogy inkább ijedjünk meg,mint hogy félelmek közt éljük az életünket….merjünk bízni,hinni,reménykedni,elfogadni. Igazán jó,hogy ezt bármikor vissza olvashatom,mert amikor azok a bizonyos démonok,vagy épp csak a hétköznapok negatívumai,csalóka dolgai elakarnak butítani,vagy épp gyengíteni,akkor vissza olvashatom a blogomat és egy nyugodt mosollyal ,erősebben tudatosul,hogy győzhetek.

Miért nem írom,hogy győztem?Azért nem ,mert amíg a legvégén .életünk utolsó napján nem érezzük azt,hogy győztünk ,addig ezt nem jelenthetjük ki.Addig csak nyerünk kis pici csatákat,a végső győzelmet csak a legvégén érhetjük el.

Addig pedig okosan kell SZERETNÜNK ÉS SZERETVE LENNÜNK! 🙂

 

 

Szüzesség elvesztése blogolás terén

2012 július 2. | Szerző: sunnyhoney

Azt mondják a női lélek bonyolult,kifürkészhetetlen….Talán igazuk van.Annyi minden van pl az enyémben is amit úgy éreztem jó lenne leírni.

Valahogy így jött az ötlet,hogy blogoljak. Olyan “keribredsósan”.Hiszen ő tudja milyen a  jó szex….vagy nem fél megkérdezni.Így nem is lehetne nála jobb irányadó. 🙂

Akkor hajrá…jöhet az első kis szösszenet

Tegnap este jött a felismerés: Nem vagyok elég okos….belátom.Nem elég okos ahhoz,hogy megengedjem magamnak,hogy ostoba legyek.Hmm….Bárcsak lehetnék ostoba!Hiszen akkor most is felemelhetném a telefont és hívhatnám.Az hogy mit szólna a szavaimhoz nem is kétséges….na de aztán mit éreznék másnap ha mondjuk elillanna mégis az ostobaság?Igen,ez egy határozott félelem.

Attól is félek,hogy bennem már nem is létezik az ő nagysága…kisebb lett a szememben…mindig egyre kisebb,pedig olyan hatalmas volt,de úgy tűnik talán csak én tettem azzá.

Talán ez a legelkeserítőbb mikor mi nők észre vesszük,hogy az általunk nagyra tartott férfi igazából egy porszem akire a férfi jelző túlzásnak tűnik. Ez egy hatalmi játék,mert amíg nagynak látjuk őket addig azért vonzódunk,hiszen szeretjük ha leigáznak minket (hozzá teszem ezt nem adjuk könnyen) és egy erős,igazi férfi gyenge pici kincsei lehetünk…majd ha a férfi kicsi lett a szemünkben akkor jön a ragadozó vadmacska énünk aki birtokolni,felülemelkedni akar,érezni a győzelem ízét…..

Hát igen….bonyolultak vagyunk mi nők,mint ahogy a férfiaknak is megvan a külön kódrendszerük,de valljuk be!Ha kicsik ,ha nagyok is a férfiak…nem létezünk nélkülük…..