1.0Sunnyhoneyhttps://sunnyhoney.cafeblog.husunnyhoneyhttps://sunnyhoney.cafeblog.hu/author/sunnyhoneyfreemail-hu/Beszélgetek a zenével.Csodálatos.Sok érzés van bennem és nem tudom kifejezni szavakkal,így hát meghallgatok egy dalt sokadszor egymás után.Most épp nem is a szövege miatt.Úgy érzem ad...nagyon sokat ad és erre van szükségem.Csak egy a hiba.Hiába hallgattatom meg másokkal is ugyanezt a dalt,ők nem fogják érteni úgy,mint én.Így hát minden hiába,ezzel sem fejezhetem ki ami bennem van. Szenvedek.Aztán boldog vagyok.Ezek csak percek,de így alakulnak ki a KEREKECSKE-DOMBOCSKÁK.Van mikor kerek a történet egy kis apróság miatt.Elég egy facebookon felugró chat ablak....egy üzenet tőle.Dobban a szív,megjelenik egy kis mosoly...Igen,jól van ez így.Aztán aggódunk ha másnap nem jön üzenet és megint szenvedünk.....ezért is,meg még annyi másért.Pedig talán csak gerjesztjük a problémákat....talán nincs is min aggódnunk.Talán el kéne engednünk a félelmünket.Elég ha akkor fáj mikor megtapasztalunk valami rosszat. Tényleg jobb lenne félni,mint megijedni? Nem,nem és nem!A félelem ráül az életünkre,hosszú folyamat,gyengévé tesz,de ami a legrosszabb kihagyunk lehetőségeket,szép dolgokat.Ha megijedünk az csak rövid ideig tart és közel sem biztos,hogy tényleg bekövetkezik,de a félelmet mi választjuk és hagyjuk,hogy kínozzon,kalitkába zárjon sokáig. Egyszer fenn,egyszer lenn...így mozgunk a dombocskákon...és hogy mennyire lesz kerek a történetünk?Jobban múlik rajtunk,mint gondolnánk.rich