Házasságkötés a zenével

2012 november 19. | Szerző: |

Kimondtam a boldogító igent! 🙂

A legszebb és legigazabb házasság ez. Már nem csak lélekben ,hanem külsőségekben is örök hűséget fogadtam a zenének,hiszen magamra tetováltattam egy violinkulcsot.

Nem vagyok az a tipikus “tetovált lány vagyok és csupa menőség”  típus,de ez kellett nekem.Így érzem magam teljesnek.Tudom ,hogy ezt soha nem fogom megbánni.  Egyetlen,igazi örök szerelmem a ZENE. Az irántam érdeklődő kedves férfi társak mindig azt hiszik,hogy na akkor most jött el az ő idejük és megmutatják,hogy ők átveszik ezt a címet a zenétől….hiába győzködöm őket,hogy feleslegesen erőlködnek.Hát igen…okoztam már fájdalmat ezzel a kijelentéssel,de legalább őszinte vagyok.Az is valami. 😀

Ja és hogy mi nekem a zene?

Imádom,szerelmesen,őrülten szeretem és ő is szeret engem.Honnan tudom?Hát onnan ,hogy annyi szépséget ad nekem.Magam adhatom tabuk nélkül…mindig segít ha ideges vagyok,ha bánt valami,ha szomorkodok,de velem örül ha boldog vagyok….bármi történjék minden percben velem,bennem van.Eszembe jut egy kis virágról,a hópehelyről,egy temetőről,egy érzésről,egy mosolyról,egy ételről,a tavasz illatáról,a fájdalomról….mindenről.Vágyom rá ha jó,ha rossz nekem. Mi ez ha nem igaz szerelem? 🙂

Így hát boldogan mondtam ki a boldogító igent és megszületett a tetoválás amit imádok és ami most már velem lesz örökkön örökké. 🙂

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!